Lukácsi Katalin lapunknak írt személyes hangvételű koncertbeszámolójában elárulja, hogyan jön össze mindez.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide, vagy erre a linkre.
Sajátos élmény volt Magyar Péter által a Markó utcába meghirdetett, jó formán spontán több ezres tüntetésről érkezni meg a keddi Depeche Mode koncertre.
Őszinte és lelkes tapsviharból már-már transzban úszó ovációba. Ilyesmi lehetett Táncsics kiszabadítása után a Várból sietni, hogy még épp’ odaérjünk a Nemzeti Színházba meghallgatni a Bánk bánt 1848. március 15-én.
A különbség annyi, hogy a Depeche Mode nem kezdte a Nemzeti Dalt szavalni, és a koncertet megtartották a nemcsak a kereszténység számára, hanem a belpolitikai élet nézőpontjából is nagyhetet ülő Budapesten. Amennyiben azonban az ígéretet követve tényleg lemondott volna Polt Péter és Rogán Antal kedden, akkor lehet, hogy még erre is sor került volna.
A közönség egybeeséséről azonban nem lehet nyilatkozni, és bár politikai értelemben népes volt Magyar spontán megmozdulása, ez most a csurig megtelt MVM Dome-hoz viszonyítva csak egy-két szektort jelentett volna.
Igaz, a korosztály hasonlóan az adófizető réteg.
A 40-50 évesekből összegyűlő tízezrek alsó határát magam csak súroltam 36 évesen, nálam fiatalabbakat keveset lehetett látni. Ám hogy picikét még én is kilógtam a tömegből, az abban a pillanatban derült ki igazán, mikor az egyik legnagyobb ovációt okozó dalnál inkább csak lelkesen tapsoltam, és csak az elérhető dallistából utólag tudom, mire is tombolt a közönség.
Nem csoda, az 1987-ben megjelenő Behind the Wheel egyidős velem.
Dave Gahan és Martin Gore jó érzékkel válogatott a gigantikus diszkográfiából, hogy mindenki találjon kedvére valót, és katarzist élhessen át.
A visszatapsoláson túli legvégére tartogatott Personal Jesus pedig soha nem ütött még akkorát, mint a politikai messiásvárástól forrongó nagyheti Budapesten.
Amennyiben politikai értelemben a keddi nap talán Gulyás Gergely számára lehetett a legkellemetlenebb, úgy hozta el élete egyik legboldogabb pillanatát Dave Gahan annak a rajongónak, akit személyesen a színpadról köszöntött fel születésnapja alkalmából – további tízezrek lelkes csatlakozásával.
A banda megemlékezett egy másik, szomorúbb évfordulóról is. A már említett Behind the Wheellel az éppen két éve elhunyt zenész- és csapattárs Andy Fletcherről.
A más világsztárokhoz képest, akik el se jutnak Budapestre, a hozzánk már lassan hazajáró Depeche Mode a hatalmas életművéből egy koncert erejéig csak aprócska ízelítőt adhat, de az elcsípett mondatfoszlányokat hallgatva senki sem távozott hiányérzettel.
Mind a két végletet lehetett hallani a tömegből. A szokásos, „én csak a régi számokat szeretemtől” (vagy ahogy egy másik, egy Depeche Mode-tól sem túl távoli magyar előadóművész idehaza énekelni szokta, „főleg régen voltál jó”) az „új dalokhoz Dave Gahan mostani hangja már jobban passzolig” mindent lehetett hallani.
Magam kissé későn becsatlakozó rajongóként egyszerre voltam oda a 2005-ben debütáló Precious-ért, amely cseperedő felnőttként épp úgy nagy hatást gyakorolt érlelődő hitemre, istenkapcsolatomra és világképemre, mint a sokkal klasszikusabb, de szintén felcsendülő 1993-as In your room.
Nemcsak Dave Gahan ragadott mikrofont. Martin Gore is megigézte a közönséget, amikor a nagy pörgés közepette előadta a merengőbb Home-ot és Somebody-t.
A Depeche különleges showelemek nélkül is letisztult, profi és teljes élményt nyújtó koncertet adott. Nekem, akinek két napra rá az Operában Bach Máté Passiójára is jegye szólt, az eltérő kulturális világ ellenére ugyanazt a mélységet és magasságot szólaltatták meg, ezért én úgy ültem be a nagyhéten meghallgatni Jézus szenvedéstörténetét, hogy fülemben még ott csengtek a Walking in my shoes vagy a Personal Jesus kissé profán, mégsem idegen akkordjai.
Muszáj-herkuleses, messiásvárós kies hazánknak talán ezért is vált visszatérő vendégéve az angol együttes, akik esetében idehaza bizton kijelenthető, hogy egymásra talált a rajongó és idolja.
A teljes márciusi budapesti koncert egy rajongói felvételen itt megtekinthető: