Orbán Viktornak egy fáradt, ötlettelen, kifutó modelljét láthattuk idén Tusványoson, akinek még az ilyenkor és itt szokásos „erős mondásra” sem futotta. A gyenge erős mondásokból idén az volt a legerősebb, hogy Magyarországból Magyar Péter egy-két hónapos kormányzása alatt Venezuela lett.
Gyorselemzésünk.
Nyitóképünkön: Orbán Viktor (k), a Fidesz elnöke 2026. július 25-én Tusványoson. Forrás: Veres Nándor/MTI/MTVA.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
„Régi fényed lekopott már / hagyd abba és menj tovább! Bárhogy is fáj, ütött az órád hagyd abba és menj tovább! […] Azt hiszed, hogy újra kezdheted, újra kezdheted / Tévedsz! Ó nem! / Meg kell mondanom, hazudtál eleget szívem, / Szívem, a mercédeszed zsákutcába fut, jut!”
Miklóska Lajos, Nagy Ferenc: Üzenetek I. (Beatrice: Beatrice ’78–’88, (1988.))
Orbán Viktor, a lófő
Orbán Viktor ugyan még mindig az egész nemzet nevében beszélt az idei Tusványoson, ám a valóság az, hogy régi fényében már csak itt, Erdélyben tündökölhet. Neurózissából való felépülésében nem segít neki, hogy az erdélyi közeg továbbra is – ahogy az egyik kérdező megjegyezte, a „székelyek mindenkori miniszterelnökének” tartja.
Ugyanakkor Orbán is továbbélteti „az igazi magyar a székely” és a „székely a magyarnál is magyarabb” (ezt ők plasztikusabban is ki szokták fejezni azzal a mondásukkal, hogy ki „sz*rt” kit) toposzát, amikor úgy fogalmazott az Erdélybe való csütörtöki megérkezését megőrökítő videójában, hogy ő most „otthonról haza” érkezett.
Talán nem az volna Magyarország érdeke, hogy a székelyek is azt érezzék, nincs különbség székely és magyar között, és a mindenkori magyarországi miniszterelnök az ő miniszterelnökük is?
Út a 19%-os támogatottság világába
Jól látszik, hogy Orbán Viktornak semmilyen épkézláb ötlete nem született arra, hogy neki és pártjának mit kellene kezdenie az áprilisi választások nyomán kialakult helyzetben. Mivel az egyetlen kiút a Fidesz számára az volna, ha nem Orbán vezetné tovább, ám ez a szcenárió magának Orbánnak elfogadhatatlan, tehát Orbán pártelnöksége nem változtatható körülmény, így emellett csak abszurd elemzés folytatható a jövőre nézve.
Az, hogy megint megakadt a lemez, és Orbán közönsége ismét – még mindig – nemzetközi hálózatokról, megátalkodott Brüsszelről és ukránokról hallhatta a volt kormányfő lázálmait, jól látszik, hogy milyen támogatottságra volt elég áprilisban és azóta is. Az elmúlt három hónapban a Lendvay utcai hegyek vajúdtak és megszülték az „önkény” politikai termékét, amely legutóbb Závecznál már csak 19%-ra volt elég, és a tendecia azt mutatja, hogy ez az árfolyam lesz még alacsonyabb is.
E ponton hangzik el a fent már idézett tételmondat arról, hogy Magyarország lett az új Venezuela. Ebből kiindulva – ha jól értem a delirálást – Orbán Nicolás Maduro szerepét osztja magára. Magyarországról a gonosz Brüsszel ugye nem rabolta el a „székelyek mindenkori miniszterelnökét”, hanem éppenséggel egy nép mondta azt áprilisban, hogy „elég volt!”
Orbán arról is gyárt terminológiát, hogy minek nevezzük a TISZA új rendszerét, szerinte Magyarországon a neokommunizmus bontogatja szárnyait, tehát azt azt akarja elhitetni velünk, hogy tulajdonképpen nem is az Európai Néppártban politizáló Magyar Péter alakított kormányt, hanem Jámbor András.
Fidesz, a hibás termék
Orbánnak az elmúlt förtelmes tizenhat év után van képe azt mondani, hogy majd most következik Magyarország kifosztása, hogy amit ők tizenhat év alatt felépítettek, most majd elviszik a külföldiek. Lehet, hogy „kifosztás” következik, ám amitől Hatvanpuszta leghírhedtebb lakója – reméljük, joggal – tart, az az, hogy a fideszes tolvajok kifosztása és a pénznek a jogos tulajdonos számára való visszaszolgáltatása (v.ö. vagyonvisszaszerzés) lesz napirenden.
Orbán szerint olyan tizenhat éven vagyunk túl, amely „történelmi” volt, sőt egyenesen azt mondja, a Fidesz (ehelyütt nyilván elsősorban önmagára gondol) tette a legtöbbet Magyarországért. Ekkor már sejthető, e szavakkal a saját történelemkönyvekbeli kedvező felhangú szócikkéért dolgozik, ám hiába, azokat a szócikkeket nem ő fogja írni, és az is eldőlt, hogy azok a szócikkek lesújtóak lesznek.
Csak tiszta forrásból! Itt adhatja meg, hogy a Google előnyben részesítse a Gulyáságyú Média cikkeit. Itt állítsa be, hogy a Gulyáságyú Média az elsők között legyen a Google-találatokban! Önnek csak egy kattintás, nekünk nagy segítség:
„Ha Steiner támad, akkor minden rendbe jön”
A volt miniszterelnök azzal is fenyegetőzött, majd ha ők „visszaállítják a jogállamot”, akkor majd mindenki meglakol és mindent visszacsinálnak. Ezzel voltaképpen saját maga ellen dolgozik, az ő visszatérésének és a Fidesztől már megtapasztalt valódi önkénynek a képe a TISZA mellett mozgósítja szavazókat. Arra emlékezteti az áprilisi három és fél milliót, hogy mi volt az, amitől szabadulni akartak, milyen volt, amikor a förtelmes tizenhat évükben Orbánék „visszaállították a jogállamot”.
Ezzel megint visszajutottunk a Fidesz Gyurcsány-problémájához. Amíg Orbán Viktor vezeti a Fideszt, az „ellenzéket”, addig Magyar Péter hátradőlhet, mint ahogy a Fidesz mindvégig hátradőlhetett, míg az őszödi szónok összegyurcsányozta az óellenzéket. Amint Gyurcsány Ferenc kikerült a képletből, megnyílt az út a váltást óhajtók számára.
Orbánnak azért az a (harmatgyenge) válasza erre, hogy itt most a szabadság és az önkényuralom kérdése forog kockán, hogy ti választók ne foglalkozzatok vele, hogy mik és kik vagyunk, hiszen e kérdésnél nagyobb most tét. Ezt a technikát alkalmazták kormányon is, nagyobbra emelték a tétet, mint amennyire az valós volt: Gyurcsány visszatérése, a fiaink besorozása, a migránskérdés, a gyermekek átműtése a tét, így ne foglalkozzék a tisztelt szavazó azzal, hogy mi kik és mik vagyunk, világháborús időkben nem hasogatjuk a szőrszálat. Orbán szerint ezúttal nem is a Fidesz a fontos, hanem annál egy nagyobb közösség: az önkényuralom ellenfelei, a Fidesznek csupán annyi a szerepe, hogy kiszolgálja a „nemzeti ellenállást”, a „szabadság koalícióját” és máris visszakapja a kezéből áprilisban kicsavart kormányrudat.
A Dunántúli-középhegység géniusza szerint a TISZA bukása „hamarabb fog megtörténni, mint gondolnánk”, bár ezt inkább hitként kívánja maradék hívei agyába plántálni, elemzésen alapuló érvekkel nem bíbelődik. Ezzel válik azon bizonyos Hitler mémmé, amely külső tényezőkben (a nemzetközi helyzet fokozódása, romló gazdasági helyzet, a külföldi minták itt is érvényesülnek), hovatovább csodában (Steiner majd áttör) bízik.
Ugyancsak görcsösen ragaszkodik abba, hogy a külföldi minták alapján van-lesz visszaútja a hatalomba. Babist és Fico-t emlegeti, mintha a cseh és szlovák helyzet megfeleltethető lenne a magyarnak, valamint logikai bukfencet hányva azt mondja, hogy a jövőben szerinte bekövetkező osztrák és lengyel fordulat ugyan még be sem következett, ám az már most, a jelenben az ő és pártja visszatérésének lehetőségét támasztja alá.
Tegyük hozzá, még ha úgy is állna a helyzet, hogy a jelenleg 74%-os népszerűségű TISZA Párt bukása „hamarabb fog megtörténni, mint gondolnánk”, miért fojtanák csalódottságukat, miért is helyeznék (vissza) a bizalmukat az emberek a Fideszbe? Miért volna az törvényszerű, hogy ha a közlekedőedény egyik vége a TISZA, akkor a másik a Fidesz?
Orbán nem érti a modern, felgyorsult politikát és húsz évvel ezelőtti, ósdi axiómákból indul ki (az MSZP vs. Fidesz kétosztatúságból).
Ezért kérjük továbbra is a támogatásukat.
Többen kérdezték, hogy most, hogy megbukott a NER, mihez kezd a Gulyáságyú Média.
Téma lesz bőven, rettentően fontos bemutatni, hogy milyen országban éltünk 16 évig. Ezen felül be kell mutatnunk, miképp sikerül Magyarországnak kikecmeregnie a gazdasági- és főleg a rettentő mély morális válságból. A Gulyáságyú Médiának el kell látnia a klasszikus újságírói feladatokat is, a(z új) hatalom ellenőrzését. Ahogy azt több TISZA-s politikusnak is elmondtuk az eredményvárójukon, ha nekik is lesznek oligarcháik és/vagy zebráik, a Gulyáságyú Média ott lesz, hogy tudósítson róluk. A legtöbben megköszönték ezt a mondatot…
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: