Mióta A brutalista bezsebelt három Golden Globe-ot és tarolt az Oscar-jelölések között, hazai vegyes fogadtatása az úgynevezett MIÉP-es világtérképet juttatja eszembe.
A valaha a HVG-ben megjelenő szatirikus térképen olyan gyöngyszemek olvashatók, mint Finnországról az „itt élnek a halszagú Mikulások, akik a rokonaink akarnak lenni”, vagy Stockholmról az „itt osztogatják egymásnak a zsidók a Nobel-díjat” tézis. Bár ez a térkép pusztán fikció, a hozzáállás mégsem egészen légből kapott, és rámutat arra a mélyen gyökerező ambivalenciára is, hogy annál, hogy egyedül vagyunk, csak az tud jobban fájni, amikor épp megpróbálnának hozzánk valahogy kötődni.
Szerzőnknek, Lukácsi Katalinnak Adrien Brody magyar témájú Oscar-várományos új filmjéről Munkácsy Mihály, sőt az Ismerős Arcok is eszébe jutott. Filmkritika.
Nyitóképünkön: Adrien Brody és Alessandro Nivola jelenete A brutalista című filmben. Forrás: IMDb.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
A Mátra Amerikában
A szabadság földjén száguld a busz Manhattanből, rajta a holokauszt-túlélő Tóth László építésszel (Adrien Brody), az újrakezdés és a remélt megélhetés célvárosába, Philadelphiába. Ez az egyik első jelenete A brutalista 215 perces műsoridejének.
A képsorok azért is kitüntetettek, mert a film zenéje közben ömlik a hangszórókból, és ekkor fut a vásznon az elejefőcím is. Bár azt képzelem, hogy az Oscar ítészei egy-egy film esetében minden apró kockát mérlegelnek és magukba szívnak, biztos vagyok benne, hogy ennél a jelenetnél csak én tűnődtem el annyira a filmvászon jobb-, majd balszélén.
A jobbszélen ugyanis a horizont határán a Mátra nyúlványának záró domborulatait véltem felfedezni, míg baloldalon szántós-ligetes naplementét látni. Ugyanis ez az a táj, amit én elég gyakran látok a Jászságból Budapestre tartva.
Magyarrá formált akcentus
Ennél közelibb kapcsolatot köztem és egy Oscar-esélyes film között (nem az úgynevezett „külföldi Oscar” („legjobb idegen nyelvű film”) esélyes, hanem a „rendes-Oscar” esélyese) nehezen lehet elképzelni.
Ráadásul ott van a sok magyar beszéd és magyarrá formált akcentus. Az Oscar-esélyes filmek között ilyet is ritkán hallani.
Az egész történet Magyarországról indul ki, és még az is kidomborodik benne, hogy a második világháborút követően hazánknak a szenvedés jutott osztályrészül, hiszen nem nyerte el szabadságát.
Sőt, mivel az újjáalakuló Izrael is szerepet kap a filmben, ha még azt is hozzátennék, hogy Herzl Tivadar, a cionizmus atyja is Magyarországról indult el, akkor a bús magyar sors 20-21. századi tablójává értelmeződhetne át a film.
A philadelphiai mecénás és a magyar művész
Ahogy ezt Spenger Dávid az Indexen némi nagyvonalú billentyűkezeléssel meg is tette: „Magyarnak lenni a legnagyobb szenvedés a világon, ezt járja körbe ez az Oscar-jelölt film” című ismertetőjében. De még Szily László is arra jutott a 444-en – hiába írt vitriolos kritikát –, hogy Tóth László építészgéniuszba Orbán Viktor alakját látta bele. Kreatív olvasat.
Amennyiben azonban A brutalista megkapja az Oscar-szobrocskát márciusban, aligha lesz örömittas hozzászólásoktól hangos a Szent Korona Rádió kommentszekciója. Már csak azért sem, mert feltehetően hírt sem adnak róla, mint ahogy nem méltatták említésre a Golden Globe-díjait sem. Utóbbi azért is izgalmas, mert január 6-án, mikor erről beszámolhattak volna, egy ilyen megosztásra azért futotta a karakterszámból: „magyar cégek hódítanak a világpiacon”.
Azok is. Ám A brutalista sikerének most nemcsak a kiváló származási pedigrét elváró hazai széljobb nem örül, hanem a már említett Szily Lászlón túl van egy véleményvonulat a hazai nyilvánosságban, amely a film giccses mivoltját emlegeti, és kissé értetlenkedik az Amerikai Filmakadémia rokonszenvét látva (HVG, finoman a 24.hu, A hetedik sor közepe).
Engem inkább a mesterséges intelligencia kéznyoma zavart a 215 perc végigülése közben. Ezzel kapcsolatban szárnyra is röppentek hírek, igaz, mindössze a magyar akcentus feljavítása céljából.
Az MI-hallucinációt képzelem olyannak, mint egyes gesztusok, fordulatok, vágások és zenék összességét a filmben, ám ez legyen a filmszakma dolga. Kevesek aggódnak ténylegesen a filmművészet jövőjéért, akik keményebben fogalmaznak A brutalistát végigülve.
Miközben a sajtó azon tanakodik, mely valós építészek ihlették a fiktív Tóth László alakját, én egy távolibb párhuzamba botlottam. Épp azután jártam végig a Munkácsy-kiállítást a Szépművészetiben, miután megnéztem a filmet, és megragadta a figyelmem, hogy Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájából két festményt (a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota) egy philadelphiai mágnás vásárolt meg, aki miután épphogy kimenekíttette azokat egy tűzvészből, saját áruházába állíttatta ki – vitathatóan méltó környezetben.
Egy philadelphiai mecénás és egy magyar művész kapcsolatát ábrázolja A brutalista is.
Meghall a nagyvilág!
A brutalista akaratlanul is olyan filmes nyelven, olyan történetbe ágyazva mutat meg valamit abból is, amik és akik mi vagyunk, hogy az fogyaszthatóvá lesz a nemzetközi nagyközönség számára. Vagy az Ismerős Arcokkal szólva, hogy azt „meghallja a nagyvilág”.
Nekünk, akik magyarságunkat átéljük mindennap, részleteit rutinszerűen birtokoljuk, és fölénnyel sajnáljuk nem értését másoktól, mindennek lefordítása, befogadhatóvá tétele érzékenyen hat, sőt fizikai kín, mint a Tóra lefordítása volt egy ősi rabbinikus forrás szerint a bölcseknek valaha.
Mégis hálásak lehetünk ezért a vállalkozásért, hiszen – mint a rosszul vasalt beton – éppen ősfélelmünk repedezik általa: az egyedül vagyunk hallucinációja.
A brutalista – amerikai filmdráma, 215 perc, 2024., forgalmazó: UIP Duna Film, mozipremier: 2025. január 23.
★★★★☆
Magyarországon nem mindenki engedheti meg magának, hogy fizessen a hírekért, pedig roppant fontos, hogy minél többen tájékozódjanak független forrásból. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Gulyáságyú Média cikkei, videói, podcastjai mindenki számára ingyenesen érhetőek el.
Amennyiben Ön viszont megteheti, támogassa küldetésünket akár csak havonta egy kiló kenyér árával, hogy cikkeinkkel olyanokat is elérjünk, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessenek a hírekért.
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon:
