Mindig érdekes figyelni azt, amikor a stúdiók egy relatíve fiatal regényt próbálnak meg vászonra vinni; nem pusztán azért, mert itt nem mindig lehet alapozni a már létező (és esetleg nagy létszámú) rajongói bázisra, hanem mert magának az alkotási folyamatnak is korán el kell kezdődnie, ha időben akarja a stúdió a filmet bemutatni.
Ez a fajta misztikum a végeredménnyel kapcsolatban hatványozottan jelen van A Hail Mary küldetésnél is, melynek jogait az MGM még 2020-ban megvásárolta, mindezt úgy, hogy a regény 2021-ben jelent meg. Habár egy még meg nem jelent könyvbe belefektetni nem mindig tűnik megalapozott döntésnek (ugye, Trónok Harca?), azonban A Hail Mary küldetés kifejezetten ígéretes előjelekkel bír.
Ryan Gosling mellett sikerült megnyerni a Pókverzum-filmeket is író Phil Lord – Christopher Miller párost a rendezői székbe. A filmet ugyanaz a Drew Goddard írta, aki annak idején a Mentőexpedíciót is adaptálta, illetve az operatőri munkáért a Denis Villeneuve-féle Dűne-filmek Grer Fraiserje felel. Ilyen ajánlólevéllel is simán cserben lehet hagyni a nézőt (láttunk már rá nem egy példát), emiatt A Hail Mary küldetés legnagyobb kérdése az marad, hogy meg tudták-e ismételni a Mentőexpedíció sikerét?
Nyitóképünkön: Ryan Gosling A Hail Mary-küldetés című filmben. Forrás: IMDb.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
2001: Csillagok között?
A történet szerint a volt mikrobiológusból asztronautává avanzsált Ryland Grace (Ryan Gosling) több év űrutazás után felébred a kómából, bárminemű emlék nélkül, ki is ő valójában. Habár öntudata szépen lassan visszatér, feladata nem lesz egyszerűbb, ugyanis neki kell megtalálnia az ellenszert a csillagrendszereket megfertőző Petrova-vonalként elhíresült jelenségre, mely a Föld Napját is veszélyezteti. Grace-nek emiatt nemcsak az emberiség legégetőbb problémáját kell megoldania, hanem meg kell barátkoznia azzal a gondolattal is, hogy lehet, nem ő az egyetlen, aki hasonló problémával küszködik?
A Galaxis-tenger kalózai
A Hail Mary-küldetés elsősorban látványfilm, ebből a szempontból kis túlzással az évtized egyik legjobbjának is lehet nevezni. Andy Weir érdekes, kicsit elvont világát a Pókverzumot író Lord–Miller páros a végletekig hűen jeleníti meg: a film a nagy részében egészen művészi látványvilággal dolgozik, mely sikerrel alapozza meg a mélyűr atmoszféráját. Ennek egyik alapja az operatőri munka, mely jövőre sikerrel pályázhat az Oscar-díjra: habár Greg Fraser nem minden megoldása érthető, mindegyik elfogadható, és tökéletesen illik a film hangulati és vizuális világába. Fraser számos jelenetben kissé érdekes beállításokat használ, viszont legtöbbször ez szemkápráztató képeket eredményez, és ebben a vizuális effekteknek is nagy szerepük van. A Hail Mary küldetés bőségesen „rászolgált” a 200-250 millió dolláros költségvetésére, az űr a Dűne-filmek óta nem nézett ki ilyen jól. Főleg az asztrofágokkal készült jelenetek néznek ki fantasztikusan, de bármelyik helyszíne a filmnek (legyen épített vagy animált) megállja a helyét 2026-ban.
Ehhez a páratlan atmoszférához a soundtrack nem keveset tud hozzáadni, még így is: Daniel Pemberton saját dallamai nagyon jól alátámasztják a film grandiózusságát, a néhol kicsit templomi énekekre emlékeztető zene pedig nagyon jól megtámogatja az érzelmesebb pillanatokat. Az már csak hab a tortán, hogy a film még Harry Styles és a Beatles számait is képes jól használni.
A film azonban nem lenne kifejezetten érdekes, ha nem töltenék meg a figyelmünkre érdemes karakterekkel és színészekkel. Szerencsére Ryan Gosling remekül alakítja a saját bánatától megkeseredett, az emberiség problémáit eleinte megérteni képtelen Ryland Grace-t, aki a film során egy jól lekövethető, ámbátor nem eredeti karakterfejlődésen megy át. Gosling a film során számos jelenetben megmutatja karaktere és színészi képességei sokoldalúságát is, a kétségbeesés, a megbánás vagy akár az ismeretlen felé tanúsított ellentmondásos érzéseket is átélhetően jeleníti meg. Mellette (természetesen szándékosan) nem sok emberi szereplő kap reflektorfényt, Sandra Hüller azonban még a limitált játékideje ellenére is korrekt alakítást nyújt a projektfelelős Eva Stratt szerepében.
A Hail Mary-küldetés emellett egy páratlanul vicces film is, mely nem idegen sem Andy Weirtől, sem Drew Goddardtól: a film az egyszerűbb poénok mellett a szárazabb humort is kifejezetten jól használja, mely miatt az egyébként igencsak nagy tétekkel rendelkező film légiesen könnyűnek érződhet.
Az űrben senkit…sem érdekel?
A Hail Mary-küldetés egy sok téren igen magas minőséget képviselő alkotás, mely az alkotók előző munkáit figyelembe véve elvárt volt, ennek ellenére van egy pár igen fájó hiányossága. Habár a történet maga a Mentőexpedícióban sem volt vaskosabb (ember fel – pánik – ember le), A Hail Mary küldetésnél a történet papírvékonysága hatványozottabban érződik. Habár a film szívmelengető üzenetet közvetít a kapcsolatok fontosságáról, illetve azok hatásáról az emberi pszichére nézve, maga a film nyögvenyelősen képes kitölteni a két és fél órás játékidejét. Ha el is siklunk afelett, hogy a film nem feltétlenül okos, akkor is ott van az a probléma, hogy egy igen vaskos könyvből (az eredeti mű közel 500 oldal) egy kifejezetten levegős filmet sikerült csinálni, mely, habár jól tartja fenn a feszültséget, nem mindig tartja meg a nézőt.
Emellett az már csak szőrszálhasogatás, hogy a Földön maradt emberek itt kevesebbet szerepelnek a filmben, mint a Mentőexpedícióban, emiatt Stratton kívül konkrétan nincs senki, akiért minimálisan is izgulni tudnánk.
Összegzés
A Hail Mary küldetés olyan lett, mint a megjelenített missziója: összességében jó, érzelmes, látványos, azonban megvalósításában felemás és egy kicsit csalódást keltő. Phil Lord és Christopher Miller filmje az év érdekesebb darabjai közé tartozik, azonban ennyi pénzből és ilyen alapanyaggal egy kicsit többet vártunk el tőlük. A Hail Mary küldetés ennek ellenére egy kellemes szórakozás, mely az emberiségölelgetős üzenetével egy igencsak szükséges film lett idén.
Szerintünk: ★★★½☆
A Hail Mary küldetés – amerikai sci-fi, 156 perc, 2026., forgalmazó: InterCom, mozipremier: 2026. március 19., korhatár: 12+
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: