A japán animációs filmgyártás érdekes helyzetben van manapság, hiszen, ha nem egy Miyazaki-film kap nemzetközi premiert (aminek idestova három éve), akkor egy nagysikerű sorozat (Demon Slayer, Chainsaw Man) egyik – vagy éppen sokadik – befejezése jut el szélesebb közönséghez. Mivel a jelen helyzet nem sok kivételnek enged helyet (Suzume, Look Back), emiatt adódik a kérdés: mikor válik ez az egész egyhangúan ismétlődővé?
Mivel Ghibli-filmek nem nagyon jelennek már meg, a sorozatos filmekhez meg igencsak széleskörű előismeret szükséges, emiatt az egyszeri mozinéző nem feltétlenül váltja meg a jegyét ezen alkotásokra. Idén ezt a helyzetet szeretné megváltoztatni Mamuro Hosuda, Az idő fölött járó lány című film rendezőjének legújabb filmje, amely nem máshonnan, mint a Hamlet, a dán királyfiból merített inspirációt. Ez volna a Scarlet.
Borítóképünkön: a Scarlet című anime egyik jelenete. Forrás: IMDb.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
„Minden világban vannak vezetők”
A történet szerint Scarlet a 16. századi Dániában éli gondtalan életét apjával, Amelth-tel és édesanyjával, Gertrude-dal. Az idillt viszont rövidesen megsemmisíti Amelth fivére, Claudius, aki koholt vádak alapján megöleti Amelth-et, elfoglalja a trónt, ezzel pedig bosszúvágyba taszítva Scarletet. Scarlet egy sikertelen merényletkísérlet után átkerül a másvilágra, ahol találkozik Hijirivel, akivel közösen próbálnak bosszút állni a szintén újdonsült lakó Claudius-on.
Purgatóriumi színjáték
Mamuro Hosuda legújabb filmje mindenekelőtt egyedi, és ez számos pozitívummal jár. Habár az animáció elsőre furcsának tűnhet, a film közben néhol szemkápráztató látványban van részünk. Az alvilág szikár, kicsit az ausztrál sivatagok világára emlékeztető világában Hosudáék nagyon jól használják a naplementét és a fényeket, emiatt a film e szempontból nem válik unalmassá.
Hasonlóképpen érdekes figyelni, milyen módon nyújtott inspirációt a filmnek a Hamlet, valamint az Isteni Színjáték. Habár a Scarlet nem kizárólag játszódik a Pokolban, a Pokol kapuján és a való világban rövid időintervallumban lejátszódó történések tükrében Hosuda nem csak Shakespeare-től vett át bizonyos elemeket. Alvilág ennyire érdekesnek és kreatívnak régóta érződött, melyet csak megtámogat a különböző korok lakóinak jelenléte. A Scarletben ugyanis minden elhunyt ember egy helyre kerül, származzon ő akár a 16. századi Dániából vagy a 21. századi Japánból.
A film vége emellett kifejezetten hatásos lett, főleg a megbocsátást a középpontba helyező üzenet és az emberi lét kérdéseivel foglalkozó történet miatt. Hosudáékat láthatóan érdekelték az emberrel kapcsolatos metafizikai kérdések, melyek a klasszikus tragédiával kevert, ámbátor átlagos bosszúsztorinak képesek új rétegeket adni.
Bábeli zűrzavar
Mamuro Hosuda filmje így is csak két dologban kiemelkedő: középszerűségében, illetve elszalasztott lehetőségeiben. Előbbi a film egészén megmutatkozik, ugyanis hiába szép néhány kép, a látvány összességében a film végére sem képes összeállni egy egységes egésszé. A 3D-s modellek nem igazán mutatnak jól a 2,5D-re emlékeztető karakterekkel, emiatt a legtöbb jelenet igencsak testidegennek hat.
Ez nem lenne feltétlenül akkora baj, ha a karakterek kidolgozása rendben lenne, azonban a Scarlet itt is felemás képet mutat. Főszereplőnk egy montázs alatt kemény harcos nővé vált királylány, akinek majdnem minden harcjelenetében férfi segítségre van szüksége. Habár Scarlet a legjobban kidolgozott karakter, akinek még a fejlődése is korrektül lekövethető, néhány ehhez hasonló momentum beárnyékolja ezt. Mellette Hijiri, habár érdekes, félkésznek érződik, mely a karakter sorsának fényében hagy némi kívánnivalót maga után. Mellettük sem Amelth, sem Claudius, sem senki más nem kap elég időt, hogy akár egy kicsit is érdemes legyen felfigyelni rájuk. Ez különösen Claudius-nál fáj, aki talán az egyik legjellegtelenebb főgonosz, akit fantasy-ben látni lehetett.
A félkész látvány és a félkész karakterek egy félbehagyott világban kaptak helyet, mely a fantasy setting miatt talán a film egyik legnagyobb hibája. Hosuda számos, igencsak remek ötletet vázol fel a film egésze során, csak egyiket sem bontja ki teljesen, vagy magyarázza meg, emiatt a Scarlet története tele van tátongó lyukakkal. Ezen hiányosságok közül talán a legfájóbb a néhol óceánként funkcionáló égboltban lakó sárkány, aki hőseinket többször menti meg kalandjaik során. A film végeztével sem válik egyértelművé, hogy mi ő, ki ő, kiket támad meg, miért viselkedik úgy, ahogy, és még sorolhatnánk.
Hosudáék ugyanígy igen kevés helyzetkomikumot raktak mind a főszereplő páros kapcsolatába, mind a filmvégi csatajelenetbe, mely az időutazós szálat kis híján feleslegessé teszi – konkréten semmit sem kezdenek vele. Emiatt azonban a nézőnek olyan dolgok is feltűnnek, amiket simán lehetne magyarázni azzal, hogy egy fantasy-t nézünk (például mindenki egy nyelvet beszél).
Összegzés
A Scarlet a fantasztikus alapötlete ellenére egy hatalmas csalódás lett, mely a benne rejlő (és rejtve maradó) potenciál miatt lehet. Mamuro Hosuda filmje a Nausica – A szél harcosai-szintű világépítésével nem tud mit kezdeni, és emiatt nemcsak a karakterek, de a látvány és egy kicsit a történet is szenved. A Scarlet semmiképpen sem rossz film, de egy olyan alkotást a mozikba küldeni, mely a Hamletet alapnak használva alig üti meg az egyszernézős kategóriát, meglehetősen bátor lépés a szigetország és a Sony részéről.
Szerintünk: ★★☆☆☆
Scarlet – japán anime, 111 perc, 2025., forgalmazó: InterCom, mozipremier: 2026. február 19., korhatár: 12+
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: