A sportfilmek is – a westernekhez hasonlóan – egy adott időszakban, a 90-es években élték virágkorukat Hollywoodban, melynek eredményei olyan klasszikusok lettek, mint az Emlékezz a titánokra, az Egy kosaras naplója, vagy a Jerry Maguire – A nagy hátraarc. Erre az évtizedre azonban ez a tendencia megfordult, így egyre kevesebb sportfilm jut el a mozikba, és még kevesebb, amely hazánkba is. Idén júniusban azonban nálunk is bemutatták a Top Gun: Maverick-et is rendező Joseph Kosinski filmjét, amely az egyik legnépszerűbb autós versenysorozatot, a Forma-1-et veszi górcső alá.
Nyitóképünkön: Damson Idris (j.) és Brad Pitt )b.) az F1 című filmben. Forrás: IMDb.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
A mentor meg a mentorált
A történet szerint Sonny Hayes (Brad Pitt) egy visszavonult Forma-1-es pilóta, aki az elmúlt 30 évben szabadúszó (szabadautózó) autóversenyzőként tengette mindennapjait. Egy nap azonban találkozik volt versenytársával, Rubennel (Javier Bardem), aki a szakadék szélére került csapatának megmentőjét látja benne.
Miután Sonny elfogadja az ajánlatát, kilenc futam alatt kell csapattársával, az újonc Joshua Pearce-szel (Damson Idris) valami értékelhetőt felmutatnia a befektetők számára, meggátolva ezzel a jelenlegi csapat megszűnését.
Padlógázzal
Az F1 egyik, és legnagyobb pozitívuma a technikai oldala, amely az év eddigi egyik legjobbja. Hans Zimmer dallamai Claudio Miranda képeivel kiegészülve makulátlan atmoszférát képesek teremteni, mely a hangszerkesztéssel és a vágással kiegészülve közel tökéletesen tudja megidézni a Forma-1-es versenyek hangulatát és szellemiségét.
A film emellett nagyon jól tartja fenn a feszültséget, emiatt az F1 egy kifejezetten adneralindús élmény lesz az üresjáratok ellenére is.
Az F1 ráadásul egy váratlanul vicces film is, mindezt pedig erőltetés nélkül képes elérni, köszönhetően a színészi alakításoknak. Brad Pitt és Damson Idris annak dacára képesek a film mozgatórugóivá válni, hogy karaktereik kidolgozása hagy némi kívánnivalót maga után. Ennek ellenére dialógusaik jól megírtak, kémiájuk működőképes, karakterfejlődésük pedig szépen lekövethető. Mellettük Javier Bardem és Kerry Condon hoznak ki valamit karakterükből, azonban nekik jutó, tövidke játékidőben nem tudnak igazan maradandót alkotni.
Hajtűkanyar
Mindezeken túlmenően az F1 a középszerűnél csupán eggyel jobb alkotás lett, mely leginkább a forgatókönyvön bukik meg. A felemás karakteralkotás mellett a film nem tud (vagy akar) elszakadni a sportfilmes kliséktől, mely miatt nem csak a karakterek nem képesek emlékezetesek maradni, a történet sem képes a várt hatást elérni, ez pedig leginkább a szerelmi szálnál ütközik ki.
Habár az F1 visz egy kis csavart a jól bevált sportfilmes formulába, azzal érdemben semmit sem képes kezdeni, mely miatt a film csalódást keltően kiszámíthatóra sikeredett. Ezen az sem segít, hogy a szövegkönyv néhol képes kifejezetten triviális lenni, emiatt a film helyenként az érzelmesebb jeleneteket banális egysorosokkal rontja el.
Összegzés
Az F1 jobb pillanataiban vitán felül az év egyik legjobb filmélményét képes nyújtani, köszönhetően a technikai megvalósításnak, illetve a színészeknek. Összességében Joseph Kosinski filmje a rengeteg elvesztegetett potenciál, illetve a felborult arányérzék miatt nem képes igazán naggyá válni, és emiatt érvényessége is megkérdőjelezhetővé válik.
Szerintünk: ★★★½☆
F1 – amerikai sportfilm, 155 perc, 2025., forgalmazó: Intercom, mozipremier: 2025. június 26., korhatár: 12+
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: