Magyarországon 2026. április 12-én parlamenti választásokat tartanak, amikor a választók az Országgyűlés 199 tagját választják meg, amely az ország egykamarás törvényhozása. A választás a tizedik lesz azóta, hogy Magyarország 1990-ben visszanyerte függetlenségét a négy évtizedes szovjet katonai megszállás után. A voksolás azt dönti el, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a kormányzó FIDESZ–KDNP szövetség hatalmon marad-e, miután 2010 óta zsarnoki módon uralkodnak a magyar nép felett. A fő kihívó a TISZA Párt, amelyet Magyar Péter vezet – ő maga is korábbi kormányzati bennfentes –, aki 2024 elején tűnt fel a jelenlegi miniszterelnök első számú kihívójaként.
Radványi Miklós összes írását ezen a linken találja.
Nyitóképünkön: Orbán Viktor és Magyar Péter 2024. október 9-én az Európai Parlamentben. Fotó: © Alain Rolland, EP, 2024.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
Orbán Viktor tizenhat éve tartó zsarnoki uralma bőven elegendő idő volt ahhoz, hogy feltárja valódi természetét. Ennyi idő alatt az ígéretek összevethetők az eredményekkel, a retorika a valósággal és a hatalom mély nyomokat hagy a nemzet intézményeiben. A Magyarország előtt álló helyzet ma egyértelmű: ami egykor demokratikus felhatalmazásként indult, az mára olyan rendszerré alakult, amelyet nem csupán kormányzásra, hanem mindenütt jelenlévő elnyomással történő örök fenntartásra terveztek.
Gengszterokrácia
Amikor Orbán Viktor pártja, a Fidesz (a 2002-es választási vereség után) 2010-ben alkotmányozó többséggel tért vissza a hatalomba, nemzeti megújulást ígértek a gazdasági válság és a politikai bizonytalanság után. A magyarok azt is hallották, hogy az erős vezetés visszaállítja a politikai stabilitást, a gazdasági fejlődést, és megvédi a nemzeti szuverenitást. Ehelyett Orbán Viktor zsarnoksága és gengszterokráciája alatt eltelt tizenhat év után Magyarország figyelmeztető példává vált arra, mi történik, amikor a demokratikus felhatalmazást ellenőrizetlen és tartós politikai abszolutizmussá alakítják. Ami valójában létrejött, az nem egy erős demokratikus kormány volt, hanem a szélsőséges zsarnokság és a határtalan korrupció rendszere.
Orbán Viktor gengszterokráciája három pilléren nyugszik: minden hatalom zsarnoki központosításán; a gazdasági és pénzügyi hatalom monopóliumán Orbán Viktor, családja és legközelebbi hűséges emberei kezében; valamint azoknak az intézményeknek a működésképtelenné tételén, amelyek korlátozhatták volna zsarnoki hatalmát.
Lölő
Ennek a gengszterokráciának a leglátványosabb jelképe az oligarchikus vagyon felhalmozódása a hatalmi elithez szorosan kötődő személyek körében. Nincs szemléletesebb példa, mint Orbán Viktor felcsúti gyermekkori barátjának, Mészáros Lőrincnek az átalakulása. Kevesebb mint egy évtized alatt ez az egykori egyszerű gázszerelő Magyarország leggazdagabb emberévé vált.
Vagyonának nagy része olyan vállalatokkal gyarapodott, amelyeket az Európai Unió fejlesztési alapjai finanszíroztak. Így hatalmas portfóliót halmozott fel építőipari cégekből, médiavállalatokból, bankokból és ipari eszközökből, miközben rendkívüli számú közbeszerzési szerződést nyert el tender vagy valódi verseny nélkül. Egy demokratikus államban a piacgazdaság az egyéni érdemeken alapul: ott az üzleti sikerek valódi verseny, innováció és kockázatvállalás révén emelkednek vagy buknak. Orbán Viktor gengszterokráciájában a siker zsarnoki képletet követ: a politikai hatalomhoz való közelséget. Maga Mészáros Lőrinc is tréfálkozott azzal, hogy üzleti sikere „Istennek, a szerencsének és Orbán Viktornak” köszönhető. Ez a morbid vallomás tökéletesen megragadta annak a rendszer lényegét, amelyben a közpénzek szinte kizárólag egy kiváltságos, hasonlóan romlott körhöz áramlottak.
A vej
Egy másik korrupciós botrány, amely belföldön és nemzetközileg is megrázta az Orbán-féle gengszterokráciát, saját családját érintette. Az Elios Innovatív Zrt., amelynek többségi tulajdonosa veje, Tiborcz István volt, számos önkormányzati szerződést nyert el LED-es utcai világítás telepítésére Magyarország-szerte. Ezeket a projekteket nagyrészt az Európai Unió forrásaiból finanszírozták, amelyek az infrastruktúra modernizációját szolgálták volna. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálói később súlyos szabálytalanságokat azonosítottak több tenderben. Jelentésük összeférhetetlenségre, összehangolt ajánlattételre és olyan közbeszerzési eljárásokra utaló mintákat írt le, amelyek az Elios-nak kedveztek. Ahelyett, hogy a projekteket teljes EU-ellenőrzés alatt hagyták volna, a magyar kormány a szóban forgó források jelentős részét visszafizette.
Az ügy egy mélyebb problémát jelképezett: amikor a politikai hatalom és a magánvagyon-gyarapítás találkozik, az elszámoltathatóság eltűnik. A több európai uniós fejlesztési alapot érintő korrupciós történetek pedig a probléma valódi nagyságát bizonyítják.
EU-milliárdok
Magyarország 2004-es EU-csatlakozása óta több tízmilliárd eurót kapott infrastruktúrájának modernizálására, regionális gazdaságainak megerősítésére és a kelet- és nyugat-európai fejlettségi különbség csökkentésére. Az európai intézmények ismételt vizsgálatai azonban riasztó képet festettek a közbeszerzési rendszerről. Magyarország következetesen az egyik legmagasabb arányt mutatta az egyajánlatos tenderek terén az Európai Unióban. Egyes gazdasági szektorokban az ilyen szerződések aránya rendkívül magas volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a közpénzek elköltése gyakran valódi piaci verseny nélkül történik – ami a bennfenteseknek kedvez, miközben az adófizetők fizetik a számlát.
A következmények súlyosak. Az Európai Unió történetében először fordult elő, hogy a jogállamisági aggályok miatt Magyarországnak szánt fejlesztési források milliárdjait befagyasztották. Az Orbán-féle gengszterokrácia legpusztítóbb következménye azonban két alapvető tény: Magyarország évek óta a korrupció hírhedt bajnoka, és az Európai Unió legszegényebb országa.
KESMA
Orbán gengszterokráciájának romboló átalakulása azonban túlmutat a gazdaságon. Az ország információs környezetét is átformálta. 2018-ban több száz kormánybarát médiavállalatot egyetlen konglomerátumba vontak össze, amelyet Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak neveztek el. Újságok, televíziócsatornák, rádióállomások és online portálok egy koordinált, a kormány narratívájához szorosan igazodó médiarendszerbe olvadtak össze. Az összeolvadás ráadásul megkerülte a szokásos versenyfelügyeleti vizsgálatot, miután a kormány „nemzetstratégiai jelentőségűnek” nyilvánította az ügyet – ami önmagában is nevetséges indokolás volt. Az eredmény egy olyan médiakörnyezet, amelyben az ország információs ökoszisztémájának jelentős része szüntelenül kormánypropagandát ismétel.
Az intézményi függetlenség hasonló eróziót szenvedett el. Az elmúlt tizenöt évben az alkotmányt több mint tízszer módosították, az igazságszolgáltatást átszervezték, és kulcsfontosságú szabályozó testületeket többnyire inkompetens, ám Orbán Viktorhoz és embereihez hű személyekkel töltöttek fel. A választási törvényeket is úgy alakították át, hogy azok a Fidesznek kedvezzenek, miközben az állami erőforrások egyre inkább összemosták a kormányzati kommunikáció és a politikai kampány közötti határt.
Ily módon a demokrácia és a jogállamiság gyakorlatilag eltűnt. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Magyarország egyetemei is a korlátlan politikai központosítás áldozataivá váltak. A Közép-Európai Egyetem kényszerű Budapestről Bécsbe költöztetése erőteljes jelzést adott az akadémiai szabadság határairól az Orbán-féle gengszterokrácia alatt. Sok állami egyetemet később alapítványi formába szerveztek át, olyan kuratóriumokkal, amelyek Orbán közeli politikai szövetségeseivel voltak tele – ezzel újabb ajtót nyitva a korrupció előtt. Nyilvánvaló, hogy Magyarország zsarnoksággá vált. Ez az Orbán-korszak meghatározó öröksége. Nem is beszélve arról, hogy ez a reménytelen zuhanás az egzisztenciális mélységekbe pusztító hosszú távú következményekkel jár majd.
Ez várna egy TISZA-kormányra
Kétségtelen, hogy a TISZA Párt új kormánya – amennyiben legyőzi Orbán Viktor gengszterokráciáját – rendkívül nehéz feladatokkal szembesül majd. Mindenekelőtt fel kell ismernie, hogy minden nemzetnek küldetése van a nemzetek közösségének globális rendszerében. Belföldön ezért helyre kell állítani az alkotmányos demokráciát és a jogállamiságot. Ennek érdekében vissza kell állítani a bírói függetlenséget, az alkotmányos ellenőrzést, a független szabályozási rendszert és a tisztességes választási szabályokat.
Másodszor, fel kell számolni a korrupciót és helyre kell állítani az átláthatóságot. Harmadszor, újjá kell építeni a kapcsolatokat az Európai Unióval. Negyedszer, stabilizálni kell a gazdaságot és az államháztartást. Ötödször, vissza kell állítani az információs környezet – különösen a média – függetlenségét. Hatodszor, végre kell hajtani a helyi önkormányzati és közigazgatási reformokat. Hetedszer, helyre kell állítani a közszolgáltatásokat az oktatásban, az egészségügyben és a közigazgatásban.
Általánosabban fogalmazva: véget kell vetni az egovezérelt politikának, és a stratégiai gondolkodásnak kell előtérbe kerülnie.
A külpolitikában az új kormánynak reálisan kell felmérnie Magyarország helyét és szerepét az Európai Unióban és a NATO-ban, elfeledve Orbán Viktor „szuverén autonómiájának” ostobaságát, valamint az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság felé irányuló, önérdekű és korrupcióval átszőtt „keleti nyitás” politikáját. Magyarország hosszú szenvedésének véget kell érnie.
E cél elérésének egyetlen módja a józan ész és a stabilitás helyreállítása – valamint a közeljövőben a társadalmi normalitás visszaállítása Magyarországon.
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: