Megadatott, hogy pápai kísérete tagjaként két alkalommal is elkísérhettem egy-egy apostoli útjára a húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápát. Személyes hangvételű nekrológ.
Nyitóképünkön: Ferenc pápa utolsó nyilvános szereplése alkalmával, 2025. húsvét vasárnapján a vatikáni Szent Péter bazilika loggiáján „urbi et orbi” áldást ad. Forrás: Vatican Media.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
„A megbocsátás legyőzte a bosszút. A rossz nem tűnt el a történelmünkből, mindvégig jelen marad, ám nem az övé többé az uralom, nincs többé hatalma afölött, aki befogadja ennek a napnak a kegyelmét.” (Ferenc pápa utolsó nyilvános szövege: 2025. húsvét vasárnap, urbi et orbi-áldás.)
Amikor 2023 áprilisában második alkalommal részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy újságíró-kíséretének magyar tagjaként elkísérhettem a Vatikánból Magyarországra és vissza, az egészsége már látványosan leromlott, leginkább kerekesszék segítségével tudott már csak közlekedni.
Éppen ezért a vatikáni adminisztráció tagjai azt valószínűsítették, és felkészítettek bennünket arra, hogy a Szentatya mellőzni fogja a kíséret odautakon hagyományos üdvözlését.
Ilyenkor az a protokoll, hogy a kíséret ülve marad és a pápa megy körbe, egyenként üdvözli a vele tartókat. Protokoll – írom, ám nála ez egyáltalán nem volt protokolláris. Abban a pár percben, amikor téged üdvözölt, tényleg úgy érezhetted, hogy elképesztően erős kisugárzásának minden erejével csak rád figyel, és hogy 1,4 milliárd ember legfőbb vallási vezetőjét tényleg érdekli, hogy ki vagy, miért vagy itt, valamint hogy ez az ember olyan szeretettel fordul mindenkihez – megfigyeltem, az utolsókként sorra kerülőkre is, ami valóban egy atya és gyermeke közötti szeretetre jellemző csak.
Amikor hozzám ért, egészen megdöbbentem rajta, hogy az akkor 86 éves Ferenc pápa emlékezett rám a korábbi „közös” utunkról. Ezen második alkalommal egy bekeretezett rajzot nyújtottam át neki, amit a kisfiam készített számára, és a fehér ruhás pápát és fiamat ábrázolta, vidám futballozgatás közben.
A gyerek üzenetét is átadtam, a katolikus iskolába járó másodikos azt üzente „a főnöknek”, hogy annyira szereti és tiszteli, hogy azt a képzeletbeli jelenetet rajzolta le neki, hogy ő, a nyolcéves, ámde profi focista, „megengedi a pápának”, hogy gólt rúgjon neki. Ferenc pápa közben jóízűen mosolygott, majd szerényen megkérdezte, hogy megtarthatja-e a gyerekrajzot. Megtarthatta.
Ugyanezen alkalommal volt egy kérésem is felé. Kértem, hogy imádkozzék egy, a papságot épp’ akkor elhagyó barátomért, Hodász Andrásért. „Fogok!” – vágta rá Ferenc pápa a lehető legtermészetesebb módon.
Ez volt Ferenc pápa.
Nem ítélkezett és nem tagadta meg a kérést. Nem firtatta, hogy miképp’ veszem a bátorságot, hogy arra kérem Isten földi helytartóját, hogy imádkozzék a papi rendet éppen elhagyó „bűnösért”.
Ő nem csak hogy az Egyház személyválogatás nélküli szent atyja volt, de mindenkié. Komolyan vette, amit az „ő főnöke” tanított mindannyiunknak:
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket”
és még, hogy
„amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”.
Ferenc pápa szent atyája volt a bűnösöknek és a tisztáknak, az elváltaknak, a nőknek, a melegeknek, a „jövevényeknek”, sőt, az Egyházon kívülieknek is.
Pontosan olyan a pápa volt, amilyenre súlyosan beteg korunknak szüksége volt, hálát adhatunk, hogy kortársai lehettünk.
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: