Deák Kristóf nevével a legtöbben 2017-ben találkozhattak, amikor a Mindenki című kisfilmje Oscar-díjat kapott a Legjobb kisfilmnek járó kategóriában. Ez az egyetlen magyar produkció, mely képes volt erre.
Deák azonban nem a semmiből tűnt fel, ebben az évezredben huszonegy, közel teljes egészében itthon készített produkciónál találkozhattunk a nevével. Előző egészestés filmje, Az unoka után három évvel már meg is érkezett a mozikba legújabb filmje, mely már egy Cinefest-közönségdíjat is magáénak tudhat.
Nyitóképünkön: Döbrösi Laura az Egykutya című filmben. Forrás: Facebook.
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
Kölcsönlakás
A történetben egy egyetemista baráti társaságot ismerhetünk meg, mely tíz év szünet után újra találkozik, kevésbé megfelelő keretek között. Patrícia (Döbrösi Laura), Éva (Tenki Dalma), Nóri (Bakonyi Alexa) és „Honda” (Tóth Károly) között olyan kimondatlan érzések és frusztrációk kerülnek felszínre az este során, mely talán egész életüket megváltoztathatja.
A vihar
Az Egykutya egyik legerősebb pontja az időzítés, melyre Deák Kristóf egyszerre épít, illetve használja, például a filmbe beékelt vicceknél. Deák a csavarokat megfelelő időben engedi rá a nézőre, emiatt a film a feszültséget kifejezetten jól tartja fenn. Hasonlóan a nagy érzelmi kiakadások is percre pontosan akkor következnek be, amikor már a karaktereket egyenként „levetkőztettük”, így már nem marad más mögöttük, csak az ember
Ezen karaktereknek egyébként jól megírt jellemeik mellett az azokat megformáló színészek is előnyükre válnak, ami igencsak meghatározta a mozi végeredményét. A filmet egyértelműen a Döbrösi Laura–Bakonyi Alexa páros viszi a hátán, előbbinek egészen jól áll a koraérett, emiatt az életből egy szinten kiábrándult fiatal nő szerepe, utóbbi pedig közel tökéletesen hozza a belső problémákat nihillel és az anyagiakkal elfedni kényszerülő nő karakterét.
Az Egykutyának a másik nagy pozitívuma a témaválasztás. Akármennyire is észrevehető egyfajta amerikai hatás a filmben, az Egykutya sikeresen veszi górcső alá a magyar nép (és néplélek) aktuális problémáit, azokat pedig néhol sikerrel ki is fejti.
Az Egykutya épp annyira szól a felgyülemlett érzelmekről és a ki nem mondott dolgokról, mint az élet értelméről, annak jellegzetességeiről, illetve döntéseink és tetteink későbbi kihatására az életünkre nézve.
Egy kutya, vagy több láb
Az Egykutya minden pozitívuma ellenére nem lett több egy szimplán jó magyar filmnél, melynek problémái elsősorban a párbeszédekben keresendőek. Habár Deák jól fogta meg, hogyan zajlana egy beszélgetés a mostani késő 20-as, kora 30-as generációnál, a dialógusok nem mindegyike sikerült teljesen életszerűre, ez pedig néhol igen erősen csorbítja a film által nyújtott élményt.
A dialógusok minősége azonban csak a kisebb probléma, a nagyobb az, hogy a karakterek sem mentesültek az ezzel járó kínos dolgok alól. Például Tenki Dalma igen jó alakítását a karaktere menthetetlenül idegesítő volta a földbe tiporja, Tóth Károly korrekt színészi játékát pedig karaktere sokatmondónak szánt szövegei teszik tönkre. Habár mindegyik karakter kapott olyan sorokat, melyek nagyon mélynek szeretnének hallatszódni, kettejüknek több jutott a kelleténél ezekből.
Hasonlóképpen a film vége habár bátor, egyes nézőknél kelthet hiányérzetet, lévén az alapkonfliktust is a lezáratlansággal kapcsolatos hiány érzete szülte.
Emellett az Egykutya technikai téren sem nyújt semmi kiemelkedőt. Ez alól a vágás kivételt képez, a film 97 perces játékideje ugyanis a legkevésbé sem tűnik hosszúnak.
Összegzés
Az Egykutya minden hibája ellenére az év egyik legjobb magyar filmje, mely beállhat a Fekete Pont, illetve a Lefkovicsék gyászolnak által megkezdett sorba. Bár nem feltétlenül egy klasszikus-várományos vagy hibátlan alkotásról beszélünk, de az Egykutyát és a két másik példát a kortárs magyar film úttörőinek tekinthetjük, melyek a jelenünkben még több minőségi alkotást eredményezhetnek.
Szerintünk: ★★★½☆
Egykutya – magyar dráma, 97 perc, 2025., forgalmazó: Intercom, mozipremier: 2025. október 2., korhatár: 16+
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: