K. Endre: „Ártatlanul ítéltek el” a bicskei ügyben

Olvasási idő: 11 perc.

Vesszőfutás – Egy koncepciós per története címmel írt könyvet az úgynevezett „kegyelmi ügy”, avagy a „bicskei pedofilbotrány” főszereplője, a Novák Katalin által elnöki kegyelemben részesített K. Endre.

A kényszerítés miatt több mint 3 év 4 hónapnyi börtönre ítélt, ám annak a felét sem letöltő K. Endre, a bicskei gyermekotthon egykori helyettes vezetője a könyvben elárul néhány eddig meg nem erősített titkot a kegyelmi ügyről, ugyanakkor azt állítja, hogy koncepciós perben ítélték el, amely „előre megírt forgatókönyv szerint, előre kiosztott szerepek alapján zajlott le”. K. Endre azt állítja, hogy Balog Zoltán református püspök mellett Böjte Csaba ferences szerzetessel is megosztotta „a gondjait”.

Alaposan átolvastuk és kielemeztük K. Endre könyvét.

Nyitóképünkön: K. Endre és az általa írt könyv borítója. Forrás: Gulyáságyú Média.

Első tag: döcögős stílusú termelési regény

V. János, a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola igazgatója 2004 és 2016 között legalább tíz kiskorú fiút bántalmazott szexuálisan. A pedofil férfinek K. Endre volt a bűntársa , aki V. János helyettese volt az otthonban. K. Endrét kényszerítés miatt több mint 3 év 4 hónap börtönre ítéltek, amiért megpróbálta rávenni az áldozatokat, hogy hallgassanak a szexuális zaklatási esetekről.

A számla sorszámából következtetve K. Endre 2025 januárjában magánkiadásban megjelent, „Vesszőfutás – Egy koncepciós per története” című könyvének a Gulyáságyú Média munkatársa volt a második vásárlója – idén augusztusban.

Nem mondható könnyű olvasmánynak a kegyelmi ügy főszereplőjének magánkiadásban megjelent könyve. A kötet első fele beillene egyfajta termelési regénynek is: a teljes nevén, Kónya Endreként jegyzett könyvben K. Endre (a továbbiakban is így, a nyilvánosságban „köznevesült márkanevén” fogjuk hívni Kónyát, a legtöbben így ismerik – a szerk.) hosszasan és igen részletekbe menően írja le például a bicskei gyermekotthon felújítását, de más munkafolyamatokat is. A szerző ezzel vélhetőleg azt kívánja érzékeltetni az olvasó számára, hogy mennyit is dolgozott ő a gyermekotthonban élő neveltjei érdekében.

„Kezdetben ugyan nehézséget jelentett a korcsolyák kiosztása, beszedése, szárítása,
mert nem mindig az a munkatárs hozta vissza, aki elvitte, így néha hiányoztak korcsolyák, vagy vizes béléssel adták vissza. Idővel tökélesedett, majd magától működött a rendszer, mert mindenkinek az volt az érdeke, hogy a tervezett időre legyen száraz belsejű korcsolya, amit tovább is tud adni határidőre a soron következő lakásotthonnak”

– számol be például a gyerekek téli sportolásának szervezési kérdéseiről. K. Endre írásstílusa egyébként enyhén szólva is csapongó, ezért a 225 oldalas könyv nehéz olvasmány, tele van helyesírási hibákkal, elgépelésekkel, alany-állítmány egyeztetési gondokkal, a mondatokon belüli szórend is sokszor döcög: a magánkiadás lévén vélhetőleg nem volt, aki átnézze, sajtó alá rendezze a szöveget.

A közéletileg releváns, izgalmasabb részekhez a kiadvány második felében jutunk el, e részben elemzi a szerző az őt érintő bírósági eljárást, illetve az elnöki kegyelem megadásának körülményeit.

Előszó: „Böjte Csaba hasonló érintettsége”

Érdemes pár szót vesztegetnünk az előszóra is, melyet Stoffán György újságíró jegyez, aki korábban írt a Pesti Hírlapba és a Demokratába is, egy ideje már csak saját, Nemzeti Napló elnevezésű blogján publikál bejegyzéseket.

Stoffán az előszóban kerek-perec, ám bizonyítékok felsorakoztatása nélkül jelenti ki, hogy K. Endre nem bűnös és Novák Katalint a kegyelmi ügyön keresztül „puccsszerűen megbuktatták”. („K. Endre ártatlanul megjárta a börtönt, soha nem követte el azt, amit a kötelezően tisztelt taláros testület megállapított, s amiért három év négy hónapot olvasott a fejére.”)

Az előszó szerzője érzékelteti, hogy a „csodaszép” bicskei Batthyány-kastély épülete kellhetett valakinek. (Az jelenleg is gyerekotthonként működik, ám ez az összeesküvéselmélet Bicske városában régóta tartja magát. Az ezt felvetők soha nem oldják fel azt a logikai bukfencet, hogy miért volna előfeltétele a bicskei gyerekotthon épületének megszerzéséhez V. János és K. Endre bíróság előtti elítéltetése. Amennyiben a hatalomnak szüksége volna rá, akkor egyszerűen elveszi a kastély épületét és nem épít be olyan felesleges és kockázatos kanyarokat, hogy az igazgató és helyettese ellen elhúzódó büntetőügyet kreál.)

Stoffán György azt sem átallja megkérdezni az előszóban, hogy

„netán Böjte Csaba »hasonló érintettségéről« akarták volna ezzel elterelni a figyelmet? Ki tudja?”

Ítélet született K. Endre újságírókra támadó barátja ügyében

Világösszesküvés Endre bácsi ellen

K. Endre a kötet második felében ír a saját ügyéről. Abban, hogy V. János mit követett el, és hogy ezt ő miképp értékeli a szerző furcsa módon nem foglal állást, bár egy helyütt tesz egy homályos utalást, amikor azt írja, hogy sok kérdés „maradt megválaszolatlanul” az igazgató (V. János) „pedofíliaügyével” kapcsolatosan is, melyben „kettős mércét alkalmazott” a bíróság, és szerinte ennek a kétes ügynek lett az ártatlan áldozata ő is.

A cselekményt, amiért őt magát (K. Endrét) elítélték (kényszerítés miatt több mint 3 év 4 hónap börtönre ítéltek, amiért megpróbálta rávenni az áldozatokat, hogy hallgassanak a szexuális zaklatási esetekről – a szerk.) ő úgy élte meg, hogy ő csupán „tájékozódni” szeretett volna, hogyan segítheti a jövőben az egyik áldozatot, a gyerekotthon volt lakóját, ugyanis „érdekelte a sorsa”.

A később a vád és az ítélet és a vád alapját képező találkozót K. Endre úgy írja le:

„Megbeszéltük, tartjuk a kapcsolatot, ha bármilyen segítségre szüksége lenne, megkereshet. Az ellenem emelt vesztegetés hatósági eljárásban vádjának az volt az alapja, hogy a gondnokság alatt álló Cs.T. azt állította, hogy a találkozás alkalmával »négyszemközt« pénz, később konkrétan 4.000-5.000 Ft-ot ígértem neki, ha visszavonja az igazgató (V. János – a szerk.) ellen tett vallomását. Természetesen én ilyet nem ígértem neki, hiszen az igazgatóval kapcsolatos ügyekről nem is beszéltünk.”

Ehhez az elítélt egykori bicskei igazgató-helyettes még azt is hozzáteszi a könyvben, hogy ő Cs.T.-nek csupán „pszichológusként szeretett volna segítséget nyújtani” a szóban forgó és később a vád alapját jelentő találkozó alkalmával.

Előre megírt, előre kiosztott

K. Endre ezután áttér az ellene hozott, több bírói fórumot is megjárt ítélet elemzésére. A férfi az eljárást koncepciós eljárásnak tartja, az szerinte előre megírt forgatókönyv szerint, előre kiosztott szerepek alapján zajlott le.

Ennek okát a volt igazgató-helyettes nem túl koherens logikával abban látja, hogy „az ügy sikeréért még valakit a vádlottak padjára kellett állítani”, amihez sejtelmesen hozzáteszi, hogy nem neki voltak kormányközeli kapcsolatai, ha lettek volna, ő sem kerülhetett volna a vádlottak padjára. (Formállogikailag ebből az következik, hogy volt olyan „kormányközeli kapcsolatokkal” bíró személy, aki nem került a vádlottak padjára. – a szerk.)

Az ügy hátterében K. Endre az általa csak „bosszúálló munkatársnak” nevezett B.Á.-t sejti mint bábjátékost. (Ő az a bicskei nevelő, aki mindvégig kiállt az áldozatok mellett.) Szerinte B.Á. azért orrolt meg rá (és ezek szerint azért mozgatta a teljes magyar igazságszolgáltatást K. Endre ellenében), mert K. Endre a feletteseként a munkahelyi mulasztásait szóvá tette.

A másik, melyet K. Endre az ellene szőtt összesküvés fontos elemének tart, az az RTL. Az elítélt bicskei igazgató-helyettes szerint a tévécsatornának azért állt érdekében ellene fenekednie, mert a bicskei ügynek következtében „maximumra” ugrott a nézettségük és az elkövető szerint ez pénzt hozott az RTL konyhájára.

Kirúgták az újabb bicskei pedofilügy elkövetőjét

Kényelmetlen volt a nyomkövető a lábán

K. Endre csak mindezek után tér rá a közvéleményt talán leginkább foglalkoztató kérdésre, a köztársasági elnöki kegyelem Novák Katalin általi megadásának történetére.

E fejezet elején azért még jut egy kis idő az önsajnáltatásra. Az olvasó megtudhatja, hogy miután a büntetés börtönben való letöltése csupán egy évre és öt hónapra csökkent (2021. november 2-tól 2023. március 30-ig) főszereplőnk úgynevezett reintegrációs őrizetbe (korábbi nevén házi őrizetbe) került az otthonában, ám a lábán nyomkövetőt kellett viselnie, ami nemcsak „kényelmetlen volt”, hanem még sértette is a bokáját.

A megint csak csapongó K. Endre elmondja, hogy feleségének nagy szerepe volt abban, hogy kijárta neki az elnöki kegyelmet, melyet kicsivel több, mint fél évvel a börtönbe vonulása után, 2022. június 24-én adott be.

Novák végül – K. Endre elbeszélése szerint is – a pápa magyarországi látogatására hivatkozva mindössze egy hónap reintegrációs őrizet letöltése után, 2023 áprilisában részesítette elnöki kegyelemben a bicskei ügyben elítélt férfit. K. Endre fontosnak tartja a könyvben azt is megjegyezni, hogy Novák Katalin nem a börtönből, hanem az otthonában töltött reintegrációs őrizetből (és a kényelmetlen nyomkövető szorításából) szabadította őt ki.

K. Endre azt írja, hogy ekkor „hívő emberként a Jóistennek” volt hálás, másodszor pedig „az érző szívű és nagyon sok igazságérzettel megáldott elnök asszonynak”. Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy akiknek bízniuk kellett volna az általa hiteles politikusnak nevezett Novák Katalin ítélőképességében, azok nem álltak ki mellette a kegyelmi ügy kipattanása után.

A bicskei pedofilügy másodrendű elítéltje olyan cégnél dolgozik, mely gyerekeket is fuvaroz (18+)

Balog Zoltán és Böjte Csaba

A könyv szerzője azt sem rejti véka alá, hogy ki járta ki neki az elnöki kegyelmet. A kötetben úgy fogalmaz, az egyetlen közismert személy, akihez „hosszú meghurcoltatása” ideje alatt „kilátástalan helyzetében” fordulhatott, és aki hajlandó volt őt meghallgatni, az Balog Zoltán református püspök volt.

„Mint hívő református ember, úgy gondoltam, hogy ő közelebb áll a Mindenhatóhoz és számomra már csak onnan jöhet segítség. […] Miután oly sok köztiszteletnek örvendő, jobboldali gondolkodású személy behunyta a szemét és még a fejét is félrefordította, nehogy folt essen a hírnevén, amire addig oly gondosan tudott vigyázni, őszintén hálát adtam Jóistennek, hogy a püspök úr, segítő kezet nyújtott, azzal, hogy legalább meghallgatott.”

K. Endre azt írja, hogy Csaba testvérrel (Böjte Csaba ferences rendi szerzetespapot hívják így a nyilvánosságban) is megosztotta a gondjait. Majd hozzáteszi, hogy a Böjte Csaba atyát lejárató kampány is „ugyanabból a forrásból merített”.

Az elítélt bicskei igazgató-helyettes végül úgy összegzi Balog Zoltán szerepét a kegyelmi ügyben, hogy egyrészt nem gondolja, hogy Novák Katalin látatlanban írta volna alá a kegyelmi kérvényét: Balog Zoltán „az Ige fényében” cselekedett, amikor elmondta Nováknak, hogy érdemesnek tartja K. Endrét az elnöki kegyelemre, majd szinte egy imát mond a könyv lapjain a jótevőiért, Balogért, Novákért és Varga Juditért:

„Szívből kérem a Mindenhatót, hogy az »égi kegyelemosztás« során emlékezzen arra, hogy Balog Zolán püspök úr egy ártatlan embernek kért kegyelmet, ami politikai szempontból »itt a földön« hatalmas hiba volt, és amiért annyi elmarasztalás, támadás és megaláztatás érte, ami
egy bűnözőnek is sok lenne. Őszintén sajnálom Elnök Asszony, Püspök úr és Igazságügyi Miniszter Asszony!”

K. Endre ehelyütt mintegy összegzésként leszögezi, hogy a saját maga megítélése szerint egy koncepciós per során, ártatlanul ítélték el.

Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: