A történelmi film talán az egyik legnehezebb és legtöbb buktatóval rendelkező műfaj, tudniillik nemcsak alapvető elvárásoknak kell megfelelnie filmes szempontból, hanem korhűnek (és ha életrajzi: „személyhez hűnek”) is kell maradnia mindvégig. Habár lehet arra hivatkozni, hogy az alkotás valójában történelmi fikció (példának okáért a Szerelmes Shakespeare), egy bizonyos szintű eredetiségre szükség van, ha nem szeretne a film kereszttűzbe kerülni.
Chloé Zhao már bizonyította a Nomadlanddel, hogy életrajzi filmet (ami adaptáció ráadásul) is képes magas színvonalúan megcsinálni, történelmi film eddig nem nagyon szerepelt a repertoárjában. Idén azonban hazánkban is mozikba kerül a Hamnet, mely William Shakespeare és Anne Hathaway (nem az, a másik) házasságát mutatja be, melyben a fiuk is nagy szerepet kap majd.
Borítóképünkön: Jessie Buckley és Paul Mescal a Hamnet című filmben. Forrás: Focus Features
Támogatóink hozzájárulása nélkül ez a cikkünk sem készülhetett volna el. Ne csak olvassa, támogassa is lapunkat: kattintson ide.
„Be van fejezve a nagy mű, igen.”
A történetben William Shakespeare (Paul Mescal) és Agnes/Anne Hathaway (Jessie Buckley) megismerkedésének, majd később házasságának történetét követhetjük végig, ahogyan a friss házasok megpróbálnak továbblépni középső fiuk, Hamnet (Jacobi Jupe) halálán. Mindeközben Agnes igyekszik megmenteni a kapcsolatát a két lányával, Judith-tal (Olivia Lynes), illetve Susannával (Bodhi Rae Breathnach), William pedig egy új színdarabon dolgozik, melyből később kinő az általunk is ismert Hamlet.
„Egy tájat láttam benned”
A Hamnet egy ízig-vérig – ezt titkolni sem próbálja – díjhajhász film, ugyanis a már díjazott rendező (Chloé Zhao), és a történelmi-életrajzi háttér mellett egy bizonyos szinten elismert, trendi, fiatal színészgárda (Mescal és Buckley) és az adaptációs mivolt is ezt igazolja. Ennek fényében adná magát, hogy a Hamnet mindössze megfelel az elvárásoknak, de azokon túl nem vállal több rizikót.
Ugyan nem ez a helyzet, a film közel sem hibátlan: a fele-kétharmada felé képes egy kicsit veszteni mind érzelmi súlyából, mind (az egyébként korrekt) tempójából. Emellett felépít egy pár olyan jelenetet is, amelyeknél érezhető, hogy súlyosabbnak és érzelmesebbnek képzeltek el, mint ami végül átjön a nézőnek.
A Hamnet kapcsán továbbá történelmi hitelességről csak részszint beszélhetünk, a film alapjául szolgáló regény ugyanis történelmi fikció. Emiatt azt felróni a filmnek, hogy mennyire hitelesek a karakterek reakciói, illetve az események, szinte teljes mértékben felesleges.
„Ha nem járhat, oson a szerelem.”
A Hamnet mindezek ellenére egy olyan film, amelyre az Örökkévalók bukása után szüksége volt a rendezőnő karrierjének.
Habár teljeskörű történelmi hitelességről a karakterek szintjén nem feltétlenül beszélhetünk, az atmoszféra képes elhitetni azt a nézővel, hogy amit lát, az teljes mértékben megfelel a 16. század végi Angliának. A díszletek, a kosztümök, illetve az akcentusok mind-mind segítenek megteremteni a kort jellemző baljóslatú, bizonytalan, kicsit misztikus atmoszférát.
Technikai oldalról külön kiemelendő Max Richter zeneszerző és Lukasz Zal operatőr munkája. Előbbi képes kevés hangszerrel, néhol ugyanazokat a dallamokat ismételve elképesztő érzelmi súlyt kölcsönözni némely jelenetnek, utóbbi egészen művészien képes megjeleníteni Shakespeare Angliáját, legyen szó az erdőről vagy éppen egy tanyáról.
A felfestett díszleteket és kort kifejezetten tehetséges színészekkel népesítették be. A gárdából egyértelműen az Agnes Hathaway-t alakító Jessie Buckley emelkedik ki, színészi teljesítményében meglehetősen nehéz kivetnivalót találni. Buckley minden arcrezdülése, kimondott sora és mozgása az idei Oscar-díj egyik magasan legesélyesebb jelöltjévé teszi, a filmet egyértelműen képes volt elvinni a hátán. Mellette Paul Mescalt a Gladiátor 2 után ismételten egy történelmi filmben láthatjuk, ahol az itteni karakterének kidolgozottabb jelleme és a megnövelt mozgástér miatt egy sokkal jobb alakítást hoz, mint annak idején az ókori Rómában. Mescal (habár a film egy részében keveset látjuk), képes volt megragadni a családját elhagyni kényszerülő, az előtte lévők hibáit megismételni nem akaró fiatal férfi esszenciáját, emiatt, habár Buckley a film egyértelmű érzelmi motorja, Mescal nem sokkal ott van mögötte.
Mellettük nem sok karakternek adatott meg a kellő mennyiségű reflektorfény, ilyenek például a Bartholomew Hathaway-t alakító Joe Alwyn és a Hamnet jelmezébe bújt Jacobi Jupe. Alwyn a limitált játékideje ellenére próbálkozik, néhol sikerül is neki az aggódó testvért jól előadni, Jacobi pedig minden percében képes egy (gyerekszínészhez képest) közel hibátlan alakítást hozni.
A Hamnet mindezek mellett is csupán csak egy korrekt film lenne, ha a forgatókönyv ne lenne közel kifogástalanul megírva. Chloé Zhao és a regényt is jegyző Maggie O’Farrell képesek voltak élethű, emberi párbeszédeket írni, melyekre szükség is volt, a Hamnet ugyanis a gyász, a veszteség, az elengedés filmje. Agnes (és William) történetén keresztül megtanulhatjuk, miként lehet felkészülni az elkerülhetetlenre, majd hogyan lehetséges a továbblépés akkor, ha a tragédia másképp következett be ahhoz képest, mint amire számítottunk.
Összegzés
Minden Oscar-vadász tulajdonságát figyelembe véve a Hamnet a 2026-os filmév (külföldön november végén már bemutatták) egyik legjobb indítója, mely egy érzelmes és súlyos történetet mesél el, kiváló színészek és közel hibátlan technikai eszköztár társaságában. Annak ellenére, hogy a filmből egyedül Jessie Buckley kezdheti írni a köszönőbeszédét az Oscarra, Chloé Zhao legalább újra bebizonyította, miért ő korunk egyik legizgalmasabb rendezője, akinek a következő projektjét minden szempontból megéri várni.
Szerintünk: ★★★★☆
Hamnet – angol dráma, 125 perc, 2025., forgalmazó: UIP-Duna Film, mozipremier: 2026. január 2., korhatár: 16+
Az idei év különösen nehéz lesz a maradék magyar független sajtónak, hiszen Orbán Viktor már az év elején kiadta az ukázt a sajtó megsemmisítésére. Így arra kérjük Önöket, hogy mindenki, akinek számít még a sajtószabadság, az támogasson legalább egy független sajtóterméket. Amennyiben tehetik, legyen ez lapunk, hiszen mi még a független sajtón belül is nehéz helyzetben vagyunk. A támogatási lehetőségek: http://gulyasagyu.media/tamogatas
Ehhez a cikkünkhöz is hozzászólhat a Facebookon: